KMASZC Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium

Névadónk

november 22, 2023 2024-03-30 10:28

Névadónk

Dr. Szepesi László

1930. május 12-én született Olaszliszkán. 1953-ban kitüntetéses erdőmérnöki oklevelet szerzett a pétervári (akkor leningrádi) Kirov Erdőműszaki Akadémián. 1960-ban – Rázsó Imre akadémikus levelező aspiránsaként – a „tudomány kandidátusa”, 1972-ben a „tudomány doktora” fokozatot szerezte meg. Orosz nyelvből felsőfokú, angol, német, francia és olasz nyelvekből középfokú állami nyelvvizsgával rendelkezett.

Az egyetem elvégzése után a Földművelésügyi Minisztérium Erdészeti Osztályán, majd az Országos Erdészeti Főigazgatóságon dolgozott mérnökként, később csoportvezető főmérnökként. 1956. júliusában helyezték az Erdészeti Tudományos Intézetbe, ahol további aktív éveit töltötte. Itt kezdetben tudományos munkatárs, majd 1957. decemberétől igazgatóhelyettes, később főigazgató-helyettes, 1965-től ezen felül osztályvezető is, 1987. végéig. 1988-tól nyugdíjazásáig (1990. május 15-ig) tudományos tanácsadói beosztásban dolgozik.

Az Erdészeti Tudományos Intézetben

Először a motorfűrészek fejlesztésével, később a közelítés és a kiszállítás, majd a rakodás és a telepi munkák gépesítésének fejlesztésével foglalkozott elsősorban, de tevékenységével az erdészeti gépesítés egészét átfogta. Kifejlesztette az erdőgazdasági gépek vizsgálatának módszereit, és közreműködésével, illetve irányításával kb. 500 hazai és külföldi erdőgazdasági gép funkcionális vizsgálatát végezték el. Ezen gépvizsgálatok segítették elő a hatvanas évek végén a hazai erdőművelési munkagépek kifejlesztését és sorozatgyártását.

1967-től címzetes egyetemi docens, 1977-től címzetes egyetemi tanár a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem erdőmérnöki Karának Erdészeti Géptani tanszékén. 1961-től rendszeres külső előadója volt a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemnek, valamint a gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karán oktatta az „Erdészeti és faipari gépek”, majd „Az erdészeti folyamatok gépesítése” című tantárgyakat. Ezekről egyetemi jegyzeteket is készített.

Munkásságának egésze alatt

aktív közéleti tevékenységet folytatott. 1958-1980. között tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Erdészeti Bizottságának, 1967-1976. között ezen bizottság titkára. 1980-1990. között a MTA Agrár-műszaki Bizottságának tagja. 1953. óta tagja az Országos Erdészeti Egyesületnek (OEE). Alapítója, és 7 éven át vezetője volt az OEE Gépesítési Szakosztálynak. 1974-től 4 éven át tagja az OEE választmányának. 1960-1969., majd 1980-1988. között „Az Erdő” c. szaklap szerkesztőbizottságának tagja. Á nyolcvanas években 4 éven át dolgozott a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Tudománypolitikai Bizottságában, az MTA Tudományos Minősítő Bizottságának Növénytermesztési Szakbizottságában és az Országos Ösztöndíjtanácsban.

A kutatásban mindig a széleskörű hazai- és nemzetközi együttműködésre, különböző szakterületek integrálására törekedett. A kutatási területen végzett munkáját, illetve az általa irányított osztály kutatási munkáját folyamatosan összehangolta az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdészeti Géptani Tanszékén folytatott tevékenységgel, melyet kortársa, Dr. Káldy József professzor irányított, akihez a szakmai kapcsolatokon túl őszinte barátság is fűzte. Az 1970-es, 80-as években közösen jelentették meg a „Gépesítési információk”, népszerű nevükön a „piros füzetek” kiadvány-sorozatot, folyamatosan tájékoztatva ezzel az erődgazdasági gyakorlatot az erdészeti gépesítési kutatás új eredményeiről, az alkalmazható új gépek műszaki és ökonómiai jellemzőiről.

Szakmai munkássága

Európa-szerte ismert. Két szakkönyvet írt önállóan és mintegy 10 más könyvben volt társszerző. Több, mint 200 publikációja jelent meg, közülük kb. 20 idegen nyelven. Tevékenységét számos kitüntetéssel – Erdőgazdaság Kiváló Dolgozója, Munka Érdemrend ezüst és arany fokozata, Eötvös Lóránt díj, Erdészeti és Faipari Egyetem tiszteletbeli doktora – ismerték el. Hosszú, súlyos betegséget átélve, 1994. május 26-án hunyt el. A budapesti óbudai temetőben nyugszik. Szepesi László eredményekben és szakmai sikerekben gazdag életműve méltatásakor az erdészeti műszaki terület olyan tudósának emléke előtt tisztelgünk, aki igen értékes munkát végzett az erdőgazdálkodás műszaki fejlesztésében, és aki a XX. század második felében meghatározó módon járult hozzá a magyar erdőgazdálkodás gépesítésének alakulásához. Az erdészeti tudomány, az erdészeti gépesítés nemzetközileg is elismert, kiemelkedő tudósa és oktatója volt. Tevékenysége példaértékű az utókor számára.